Lunczner Gyula Béla.

Szeretlek téged.

Szeretlek téged halálosan,

álom a létünk, úgy tovasuhan.

Igaz szerelmem add csak nekem,

ne légy hát távol, maradj velem.

Hogy láthassam azt a két szép szemed,

hogy megfoghassam a puha kezed.

Hogy simogathassam selymes hajad,

hogy együtt sétáljunk a hűs fák alatt.

Hogy elmondjam mennyire szeretlek én,

hogy ezernyi csókot szórjak feléd.

Hogy öledbe hajthassam nehéz fejem,

hogy felszabaduljon fáradt szívem.

És kéz a kézben majd együtt megyünk,

jóban és rosszban együtt leszünk.

Szívünkben béke lesz, és nem harag,

mert az igaz szerelem, örök marad.

Egekbe szálló két csöpp galamb,

épphogy a repülést most tanulja csak.

S a végtelen kékség hűs tengerén,

fáradt szárnyunk majd pihenni tér ....

1997.06.21.