Lunczner Gyula Béla.

A világ szemében.

Elmentél békében látszott a világ szemében,
ma még biztos nem felednek el.
De holnap már új hír forog a világ kerekében,
ólomszín gépek betűivel.

Csábított a világ a sok humanista szózat,
vagy csábított más ezernyi elv.
És csábítottak a kincsek, meg amije volt a világnak,
paráznaság erő pénz hatalom siker.

De mi lett a vége mi jött ím utána,
tested tűztakaró veszi körül.
Amit most veszel hangzott két kezed munkája,
mert rossz ember voltál a rosszak közül.

És a más pénze nem vált ki már hiába,
mert egy morzsáját sem viheted el.
Nem hittél a pokolban és az örökké égő tűzben,
és most ezekért ítélnek el.

Te igaz voltál de csak a te magad szemében,
tiszta lelked sikolyát mért nyomtad el.
Hajdan tiszta volt de te szeméttel raktad körbe,
magadat s másokat így taszítva el.

Méltóvá lettél a pokol izzó tüzére,
s mit használt neked a sok szemét.
Mit használt sok bujaság érzéki élménye,
most már ne esedezz kegyelemért.

Ne mond ha újra élhetnék megváltoznék egészen,
mennék s hirdetném a pokol tüzét.
Ha visszamennél segítenél az emberiségen,
de tudd meg innen még nem mentek el.

Kaptál rá időt hogy emberként békében élhess,
megismerhetted volna Isten szavát.
Igaz megvetett lettél volna a világ szemében,
de harcoltál volna egy életen át.

Tobzódva élni gyáván vagy alázva halni reményben,
most vajon melyiket választanád.
Boldogan halnál nem csalatkozva a reményben,
mert meglátnád végül a szabadulást...

2003.10.07.