Lunczner Gyula Béla.

Kislány ne sírj.

Kislány ne sírj az ágyon,

te ezt még nem értheted.

Szerető kezekre vágyódsz,

s jó anyád tüdőbeteg.

Kislány ne sírj, hát látod,

él még, és reád nevet.

Előtted áll, s nem álom,

szereted, ő is szeret.

Kislány ne sírj mert elhagy,

anya már nem megy veled.

De emléke örökké él majd,

és ott lesz mindig veled.

Kislány tudni kell várni,

nézd csak meg ki marad itt.

Valaki közöttünk vár már,

és szeret majd helyette is.

Valaki közöttünk vár rád,

vérbe és sárba tekint.

De nem hagy, nem enged árván,

mert szereti gyermekeit...

                                        1989.03.10.