Lunczner Gyula Béla.

Mit ér.

Mit ér az élet ha úgy is meghalunk,
mi is az amit végleg itt hagyunk.
Siralmak völgyét fájdalmak napjait,
csekélyke boldogság apró gyöngyszemeit.

A múlt terhe holnap emlék csupán,
a fájdalom enyhül évek után.
Csak a szép emlékek élnek csendesen,
mint lánccá fűződő apró gyöngyszemek.

És az ember ha élete végére ér,
elkíséri sok rossz és jó emlék.
Hogy melyik lesz a több a tettein áll,
az hogy mit visz majd magával tovább.

A bíró előtt le kell majd tenni azt,
és a batyuból kihull a sok kacat.
Egy ember élete a bíró előtt,
salakká változik ám felfénylik a gyöngy.

És a bíró összeszedi az elszórt gyöngyöket,
jaj te szegény ember szenvedtél eleget.
S az ember elé teszi elszórt gyöngyeit,
az egész életedből csak ez ért valamit...

                                                                   2004.05.07.