Lunczner Gyula Béla.

A látomás.

Igen boldog voltam az utolsó éjszakán,

a szívemen hevert sok derűs gondolat.

Éreztem amit még sohasem talán,

szabad voltam mint a száguldó vadak.

Egyetlen percre más lett a világ,

elmúlt a fájdalom és a bűntudat.

Ott és csak akkor az utolsó kapunál,értettem

meg mi az szeretni másokat.

A pénz az nem boldogít sosem,

ha aszerint ítélnek kinek mennyi van.

Ha nem adnak azoknak akiknek nincs,

attól még az csak színes papír marad.

Kevés az ember ki eléri e földön,

egészség boldogság hatalmas vagyon.

És vannak másban hívők más értékek szerint élők,

nekik a boldogság szívükbe íratott...

                                      1991.10.10.