A látomás.

Lunczner Gyula Béla.
A látomás.
Igen boldog voltam az utolsó éjszakán,
a szívemen hevert sok derűs gondolat.
Éreztem amit még sohasem talán,
szabad voltam mint a száguldó vadak.
Egyetlen percre más lett a világ,
elmúlt a fájdalom és a bűntudat.
Ott és csak akkor az utolsó kapunál,értettem
meg mi az szeretni másokat.
A pénz az nem boldogít sosem,
ha aszerint ítélnek kinek mennyi van.
Ha nem adnak azoknak akiknek nincs,
attól még az csak színes papír marad.
Kevés az ember ki eléri e földön,
egészség boldogság hatalmas vagyon.
És vannak másban hívők más értékek szerint élők,
nekik a boldogság szívükbe íratott...
1991.10.10.
Add comment
Comments