Lunczner Gyula Béla.

Végig megyünk.

Végig megyünk majd azon az úton,

melyről száz meg száz ember letért.

És akad majd aki nekünk vigaszt nyújtson,

együtt megyünk majd te meg én.

Azon az úton vad tövisek várnak,

és göröngyös út lesz a miénk.

De mi vizet öntünk a sok hervadó virágnak,

és mosollyal fizetünk mosolyukért.

A keskeny úton hol oly kevesen járnak,

közel lesz hozzánk a szép remény.

Remény a boldog eljövendő csodákban,

elkísér utunkon és éltet a fény.

Azon az úton mit a fény útjának hívnak,

együtt megyünk végig kézben a kéz.

És a hatalmas Isten utolsó napján

majd,nem érhet minket büntetés.

Látjuk majd négy szelét a szőrnyű pusztításnak,

látjuk a helyreállított föld egét.

Látjuk majd seregét megmaradottak hadának,

járjuk az új éden dús füvét.

Hűs vizét isszuk a feledés folyójának,

majd igazság hűség és béke kísér.

Gyümölcseit aratjuk egy gyönyörű új világnak,

és átfonjuk boldogan egymás kezét...

                                                         1997.12.04.