Lunczner Gyula Béla.

Eltemettem.

Eltemettem az érzéseimet,

fekete sötétség nyirkos homályába.

Eltemettem kínzó gyötrelmemet,

és követ helyeztem szívem ajtajába.

De szabad lelkem is a kő alatt maradt,

s e fájdalom tépi lelkemet halálra.

Mert szeretlek s tudom hogy te is szeretsz,

ez mindennél jobban fáj lelkem nélküled árva.

Egyetlen könnycsepp oly sós oly édes nincsen,

árva lelkem sírva kérve kér,

Jöjj hozzám kérlek szerelmes drága kincsem,

tiszta szerelmem holtunkig elkísér..

1997.11.30.