A madárka 1. / A madárka 2.

 

Lunczner Gyula Béla.


A madárka 1.


Vörösen izzik a fájdalom,
a betontömb szürke falán.
Vörös a bánat mi körbefog,
dalolj csak szürke madár.


Elment tőled a rengeteg,
nem hallod hívó szavát.
Ketrecbe zártak az emberek,
s bábuként löktek tovább.


Nem jön már többé szép tavasz,
nem nyílik piros virág.
Nem dalol többé hallgatag,
meghalt a kicsiny madár.


Ketrecén immár nincs lakat,
körötte szürke a zöld.
S betonerdőben madarat,
sirat a fekete föld...


1994.03.13.

 

A madárka 2.

Lunczner Gyula Béla.

 

A madárka 2.

 

De jönnek, jönnek még madarak,

és zengik egy új kor dalát.

És ismét majd kezek

sújtanak,és rájuk is kalitka vár.

 

De jönnek, jönnek még madarak,

és mögöttük csukva a zár.

És közülük sokan hullanak,

és a gyötrelem szelleme jár.

 

De jönnek, jönnek még madarak,

És lehullik róluk a lánc.

És kínzóik halva fekszenek,

és a sok madár zsibongva száll.

 

S akkor megáll az áradat,

többé egy könnycsepp se hull.

És boldogok lesznek az emberek,

a szívükről sok kő lehull.

 

Elvétetik a fájdalom,

a lángocska kévékre hull.

És fizet az embernek Istene,

majd tűz emészt, tisztít, és sújt...

 

1994.04.01.

 

 

 

Add comment

Comments

There are no comments yet.
Rating: 5 stars
1 vote