Lunczner Gyula Béla.

Rosszkor születtél.

Csillogó kirakatok,

neonok szürke fények.

A bevert ablakok mögül,

megfáradt arcok néznek.

Az omladozó falak mögött,

lebeg egy jobb jövő.

Szörnyű milyen régóta már,

te vagy a csavargó és az éhező.

A társadalom lesújt rád,

a sors játéka rég gyötör.

Csak egyetlen helyen jó neked,

a kőfal árnya mélybe tör.

Ahol te élsz nem nől virág,

sötétségben az otthonod.

Bizony jobban szeretnél a fényben,

de lemondani tanít bánatod.

Rosszkor születtél tönkretettek,

sajnálhatod már önmagad.

Kisemmiztek és félrelöktek,

nem hallották meg fájó szavad.

De te nem álltál bosszút rajtuk

érte,és hogy miért oly egyszerű az ok...

                                                                  1990.10.12