Lunczner Gyula Béla.

A győzelmes.

Mint a zúgó szél jött a győzelem,
mi maradt utána kín és gyötrelem.
Üres szavakért haltak emberek,
üres célokért gyilkoltak ezreket.

De hallhatatlan sajnos egyik sem maradt,
a győztes felett is új győzelmes akadt.
S győzött egy harmadik amazok felett
és ismét gyilkoltak ezret s ezreket.

A győzelmes ismét térdre kényszerült,
pedig ő jót akart csak nem sikerült.
eltűnve a süllyesztőben akárki más,
s kitörtek újból öldöklő csaták.

Majd jött egy új győzelmes új kor hajnalán,
mint ragyogó csillag sötét éjszakán.
És hosszú béke lőn a harcok után,
aranykor köszöntött a vér gyász halál okán.

És ismét járhattak a puszta földeken,
ismét vetettek sírva az emberek.
Ám nevetve arattak forró nyár után,
ez így ment egy fél évszázadon át.

De tornyosultak ismét sötét fellegek,
tizedelték háborúk a lakott földeket.
Három évtizedig tartott a küzdelem,
sok ártatlan emberre jött nagy gyötrelem.

Házak romjai közt vörös hajnalon,
hirtelen fény villant a szürke avaron.
Eljött ím eljött s alig voltak ott,
kik nevét még ismerték, tudván hogy ki van ott.

A többi rossz gonoszra sötét nap virradt,
mint a madárka mikor éjszaka felriad.
Úgy futottak volna a büntetés elől,
de nem menekülhettek kiknek lelke összetört.

Így fizettek hát a győzelmesek,
s kiket legyőztek velük fizettek.
Ezek azért mert hatalmaskodtak,
amazok meg azért mert túl gyávák voltak.

Nem volt feloldozás ítélet jutott,
s mind a gyalázatos ki sietve futott.
Az örök halál lett ítélete,
honnan szabadulás nem lesz már soha se....

2002.12.08.