Lunczner Gyula Béla.

A halál nem választ el.

A halál nem választ el a halál összeköt,
sokan ezt nem tudják létük csupán álom.
Forgószél ragadja lelkük magasba fel,
s alattok sötét szürke mélység tátong.

Egyszerű emberek kik nem várnak csodát,
és egyébként nem is hisznek a csodákban.
De hisznek az életben a borban meg ami fáj,
a szerencsében végzetben meg az örök elmúlásban.

Kínjaikra enyhülést e lét nem tartogat,
fáradt két kezük nem kulcsolván imára.
A vak véletlen osztja le sorsukat,
remélik is a halált de rettegnek rá várva.

Pedig a halál a halál összeköt,
elvezet egy örök boldogabb világba.
A halál alvás de az ébredés reménye vár,
egy másik életben örök valóságban.

Majdan minden ember kicsinyek nagyok,
szabadok és szolgák mind az Isten elé állnak.
Tetteik fényében megmérettetnek azok,
és minden ember felett könyvek nyittatának...

2002.03.16.