A tanúk.
Lunczner Gyula Béla.
A tanúk.
A napra, amely,
izzón süt le ránk.
A szélre, ami,
elfújja imánk.
A holdra, amely,
őrzi vágyaink.
A tanúkra, akik,
látják dolgaink.
Akik ismerik jövetelünk,
és azt is tudják mikor megyünk.
És végigkísérik,
egész életünk.
Felkészülvén,
arra a napra várva.
Mikor Isten elé,
állunk számadásra...
2016.02.14.
Add comment
Comments