Lunczner Gyula Béla.

Az ember.

Ahogy az ember jött úgy is tűnik el,

kevés az ember ki szert tesz kis tudásra.

Tudatlanúl sötétben múlnak el,

soha nem jönnek rá az örök igazságra.

Nem látják a dolgok végét s kezdetét,

s nem tudják mi - mi végre van.

Csak egyet látnak az örök pusztulást,

és elhamvadni a reménysugarat.

Rettenet árnya az arcokon kiül,

az ismeretlen az új iszonytató vágya.

Mert amit nem ismerünk attól rettegünk,

míg a bizonyosság fénye be nem világítja.

Életük vágyak szélkergetése csak,

míg be nem látják hogy mi is a cél.

Kevés ki a másiknak nem ártalmára van,

s ember ember miatt félelemben él.

Mi lenne ha tudnák a holnap mit ígér,

csalatkoznának az egész világban.

Csalatkozástól veszne el a remény,

kóborolnának csak vak sötét éjszakában.

                                                               2004.04.24.