Lunczner Gyula Béla.

A bestia.

A mélységből jött fel,

s a mélységbe tartott.

Tetteivel nagy vihart kavart ott.

Szavait itták, ezrek és ezrek,

egy egész világot összezavart.

Tarka zászlókat tépett a szél,

mikor a megmentő ismét beszélt.

A tömeg őrjöngött meglátva őt,

benne látták a boldog jövőt.

Ő , egy szebb jövőről áradozott,

de az áráról nem nyilatkozott.

Ő , egy szebb jövőről beszélt,

de végül másokkal fizettetett ezért.

Szavai később mind beteljesedtek,

De ők ebből még, semmit sem sejtettek.

Ő , a hatalmas , a nagy és az erős,

Ő , lesz az aki mindent megold.

S a világban csalóka béke honolt.

Végül már milliók hittek neki,

de nem mutatta ki szándékait.

Jót tett egy néppel, aztán több országgal,

háborúba keveredett az egész világgal.

Becsapták Őt is, ahogy Ő is másokat,

belőle is végül, így lett áldozat.

Hiába szórta a tüzes átkokat,

lett nagy dicsőségből, véres kárhozat.

Kínos kárhozat, gyáva halál,

látta e előre, rá is mi vár.

Az ezer éves álmok között,

úgy hagyott mindent maga mögött.

S máig nem tudják mi lett vele,

véget ért akkor az élete.

Legenda szövődött, tán tévesen,

majd megítéli a történelem...

                               2017.01.17.