A földhöz kötözött lelkek börtönében.
Lunczner Gyula Béla.
A földhöz kötözött lelkek börtönében.
A földhöz kötözött lelkek börtönében
akik alszanak és azt álmodják élnek.
Mint ruhát hordják a testüket,
de nem érdemlik meg az ember nevet.
Csak a ruhájuk, arcuk emberi,
szemük fénytelen halott és démoni.
Ó mily fájdalmas büntetés vár rájuk,
mikor levetik majd emberi ruhájuk.
Lesznek győztesek, lesznek majd vesztesek,
és kik kiérdemelték az ember nevet.
Akik e földön megfizettek érte,
mikor szívüket letették cserébe...
2019.05.01.
Add comment
Comments