Lunczner Gyula Béla.

A földhöz kötözött lelkek börtönében.

A földhöz kötözött lelkek börtönében

akik alszanak és azt álmodják élnek.

Mint ruhát hordják a testüket,

de nem érdemlik meg az ember nevet.

Csak a ruhájuk, arcuk emberi,

szemük fénytelen halott és démoni.

Ó mily fájdalmas büntetés vár rájuk,

mikor levetik majd emberi ruhájuk.

Lesznek győztesek, lesznek majd vesztesek,

és kik kiérdemelték az ember nevet.

Akik e földön megfizettek érte,

mikor szívüket letették cserébe...

                                                   2019.05.01.