Aki elment.
![](https://primary.jwwb.nl/public/l/p/k/temp-wzzdtshhfpdwmbayftfw/90rgfx/image-66.png?enable-io=true&enable=upscale&crop=764%2C1077%2Cx0%2Cy0%2Csafe&width=478&height=674)
Lunczner Gyula Béla.
Aki elment.
Aki elment, nem ment el örökre,
Isten szívének, lett egy csücske, gödre.
Hangja nem kárhozott örök hallgatásra,I
sten szívének lett egy dobbanása.
Mosolya megmaradt, a mosolygó nyárban,
búja ott kísért, az őszi hervadásban.
Szerelmét idézi a nyíló tavasz,
halálát búzaszem, a földtakaró alatt.
A tavasszal kinyíló kicsiny levelek,
a mindig feltámadó, örök életet.
A hónapok, évek örök körforgását,
A jóságos Isten minden alkotását.
A pelyhedző havat, a tépázó szelet,
éjszaka sötétjében, az apró fényeket.
Mindezt a teremtés csodája hatja át,
minden létezőt az Ő lelke járja át.
Ezért aki elment nem halhat meg soha,
Isten hajlékában lesz majd az otthona.
Nem halhat meg, mert nincs is halál,
ha majd a szellem elébe áll...
2016.05.17.
Add comment
Comments