Aki elment.
Lunczner Gyula Béla.
Aki elment.
Aki elment, nem ment el örökre,
Isten szívének, lett egy csücske, gödre.
Hangja nem kárhozott örök hallgatásra,I
sten szívének lett egy dobbanása.
Mosolya megmaradt, a mosolygó nyárban,
búja ott kísért, az őszi hervadásban.
Szerelmét idézi a nyíló tavasz,
halálát búzaszem, a földtakaró alatt.
A tavasszal kinyíló kicsiny levelek,
a mindig feltámadó, örök életet.
A hónapok, évek örök körforgását,
A jóságos Isten minden alkotását.
A pelyhedző havat, a tépázó szelet,
éjszaka sötétjében, az apró fényeket.
Mindezt a teremtés csodája hatja át,
minden létezőt az Ő lelke járja át.
Ezért aki elment nem halhat meg soha,
Isten hajlékában lesz majd az otthona.
Nem halhat meg, mert nincs is halál,
ha majd a szellem elébe áll...
2016.05.17.
Add comment
Comments