A félelem.
Lunczner Gyula Béla
A félelem.
Minden rossznak gyökere a félelem, de azt tudni kell,
A félelem nem segít semmit, El kell fogadni azt amit
az Isten ránk mér? Választhatunk! A nap minden órájában, a nap minden percében. Az hogy milyen
emberek vagyunk, az eszünk és szívünk döntésein
áll. És mindig kell döntenünk. Mit tegyünk vagy mit ne.
De minden tettnek következménye van, és a tetteinkért
felelni kell, úgy itt mint majd a másik világon. Tökéletes, vagy bűntelen ember nincs, nem volt, és nem is lesz soha. Talán egyet kivéve:. Jézust a Mária
fiát. Azonban mi nem vagyunk azok! Törekedni kell
tehát a jóra, még ha bizonyosan nem érjük is el, mert
ha már törekedünk azzal jobbá is válunk egy kicsit.
Én ezért nem félek, mert immár tudom: Aki a végzet
elöl fut, ugyan azt a végzetet sietteti, és csak mérhetetlen szenvedést zúdít mint maga, mint a mások fejére. Minden napot úgy kellene megélni, hogy
ez az utolsó nap, és ki tudja? Nem e ez e lesz az. Ezt
Csak a teremtő tudatja...
Én nem tartom magamat jó
Emberek, tudván hogy nem vagyok tökéletes, tudom
hibáztam sokat, és azt is tudom, Mi lehetnék, és törekszem is arra, de sajnos esendő ember vagyok,
és el is esek néha, de újból talpra állok, így vagyok erős
Végül győzni fogok, és csakis azért, mert eldöntöttem
hogy győztes leszek, bármi történjék is ezután, már nem félek, mert boldog életem volt, nem azért mert,
nem szenvedtem magamtól, s másoktól sokat, hanem
azért mert visszaemlékezek arra a sok jóra amit megérhettem, amiben részem lehetett. Amikor boldog
voltam! Tudom hogy az egész életemből csak ez ért valamit. Csupán az a néhány perc. És ezért hálát adok
az Istennek....
2006.02.12.