Lunczner Gyula Béla.

Kevés ki igazán.

Akaratom kemény mint a gyémánt,

lelkem szilárd erős mint a vas.

De szívem gyenge vörös lüktet és fáj,

a világ gonoszsága gyökerébe csap.

Hisz lassan már mindenki bűnös és gonosz,

és nincsen csak egy is ki keresné a jót.

Azt szeretné hogy másoknak jobb legyen,

az igazságot már nem keresik kutatók.

Csapongás szorongás düh és gyűlölet,

neheztelés veszekedés bánat.

S kevés ki igazán békét keres,

igazi békét e békétlen világban...

1998.06.31.