Lunczner Gyula Béla.

A béke embere. ( A mészáros ).

A béke embere voltam,

mégis pénzért öltem és gyilkoltam.

Sokan azt hitték kegyetlen vagyok,

de a lelkemben ez fájó nyomot hagyott.

Mert én nem élveztem kicsit sem az ölést,

megtettem - mert ez volt a dolgom.

Álmodtam inkább mert fájt az ébredés,

és a két kezemről vöröslő vér csorgott.

Vörösre festette hófehér ruhám,

vörösre festette végül már a lelkem.

S ahogy a testekből az élet tovaszállt,

úgy halt el velük kicsit az én szívem.

Tudtam hogy rájuk ez a sors volt mi vár,

hogy az emberek megegyék majd őket.

S reméltem ezért nem vagyok rossz talán,

imáimban Isten bocsánatát kértem.

Ha az ember egy életet kiolt,

csak azért hogy egyen és nem élvezi.

De ha napi szinten több százat öl,

az embert ez nagyon megviseli.

Kértem az Istent hogy adjon erőt,

kértem az Istent hogy segítsen meg.

Adjon erős szívet és adjon időt,

hogy megtegyem amit meg kell tennem.

Valamikor a béke embere voltam,

kerültem az ölést az erőszakot

.De valami mégis megtört én bennem,

és úgy érzem most már nem az vagyok.

Szeretnék újra a béke embere lenni,

örömömet lelni az imában a versben.

Nem gyilkolásra kést élezni,

a lelkem tovább már ne terheljem...

                                      2017.11.15.