Lunczner Gyula Béla

Mit érdemel?

Mit érdemel, mondd, mit az?

Aki lelkeken tapos át.

A világ virágát tépi az,

s gyalázza testvér és barát.

És mit érdemel, ó, mondd, mit az?

Ki sárból épít fel várakat.

A munkába görnyed bele az,

s neki egy kunyhó sem marad.

Mit érdemel, mondd, mit az?

Ki mások vérén ünnepel.

S azoknak pénzét issza az,

akik miatta buktak el.

Mit érdemel, ó, mondd, mit az?

Kinek hite, mint szalmaláng.

Kigyúl, ha jő a szép tavasz.

És kihuny, ha elmúlt már a nyár.

Mit érdemel, mondd, mit az?

Akinek nincsen semmije.

Aki mögé nem áll a baj,

nincs tőle mit elvennie.

Mit érdemel, ó, mind a gaz?

Fújja, a polyvát mind a szél.

És a polyvát, tűz emészti azt,

és a hamu már nem mesél.

Nem szór már átkot ellene.A bűn!

Mint kő, nyomta, verte szét.

És elfordult tőle Istene,

mert a világnak adta szellemét...

                                                      1994. február 4.