Lunczner Gyula Béla.

Futottam előled.

futottam előled, mint kit vihar űz,

S az idegen ölelés bánatot hozott.

Belül mardosott, égetett a tűz,

Belül mindig hittem, de most már tudom.

Kergettem vágyakat, a tobzódás éjjelén,

kívántam másokat, házak rejtekén.

De végül mégis, rútúl vége lett,

végén kiderült, hogy sosem szerettek.

Halál árnyékában, sorsok viharában,

kék tenger habjában fulladoztam én.

Vágyak tengerében, hajók rejtekében,

széltől összetörten, hozzád kiáltok én.

Hozzád kiáltok, e földig lealázott,

kegyetlen század tövisein át.

Hozzád kiáltok, ha kell holtomig várok,

és még azon is túl, egy örökkévalóságon át.

Téged szeretlek, de most kicsit félek,

ne utasíts vissza, az égre kérlek én.

Csak te vagy nekem, a boldogság, az élet,

mert senkit soha így még, nem szerettem én...

                                   1996.01.22.