Lunczner Gyula Béla.

Az egyik ront.

Az egyike ront, a másika épít,

egyik imát mormol, másik átkot sziszeg.

Vajon melyiket hallgatja meg az Úr ?

És vajon melyiknek miként fizet.

Vajon mit remélhet kinek keze sáros,

Tűrheti az Isten mindezeket.

Megszabadíthatja e, egy ember a világot ?

És vajon hány embert nyerhetne meg.

Van örök elmúlás ezen a világon ?

Maga a valóság, nem képzelet ?

Aki házat épít vajon kinek épít ?

És kik laknak majd a lakhelyeken.

Vajon mi marad ha a szeretet reményét,

sárba tiporják hideg szívek.

Megnyitja egy alak Pandora szelencéjét,

és eltűnik a földről a szeretet.

Mikor számol el Isten a világgal,

megítélik e majd az embereket.

Minden elsorvad, bűn küzd az erénnyel,

elcsábítva a rossz lelkeket...

                                                           1996.09.22.