Lunczner Gyula Béla.

Mélyen álmodók.

Alvók kik belevesztek álmaikba

holtak kik éltek még a vágyaikba.

Vakok kik vélték látták a fényt

bolondok kik hitték minden övék.

Mindent maguknak hittek

mindent maguknak akartak

lelkük iszonyú sebeit cifra rongyokkal takartak.

Erősnek boldognak sikeresnek látszottak

erőtlenül kétségek között boldogtalanul bolyongtak.

Mennyi terhet és fájdalmat cipeltek

miközben megannyi embert megkevertek.

És tönkrement életük vajon mit ért?

Mikor eljött az óra fizettek mindenért.

Mindenkivel elhitették hogy őket kell követni,

és aki mást akar azt ki kell nevetni.

Megvetették a jókat hisz bűnös aki él

legbűnösebb aki hisz csak a képmutatásnak él.

Hát elkövettek mindent amit csak lehet

zabálták habzsolták a könnyű életet.

Hisz utána úgy is a sír hideg sötétje vár.

csak ez az élet van nincs bűn és nincs feloldozás.

Élj a jelenvaló jóknak s ne feledd

csak te irányítod a sorsod az életed.

Taposs el bárkit csak a te szavad él

csak a te szavad igazság bárki bármit beszél.

És az élet örömeit bizony meg ne vesd

ne hidd hidd te rossz vagy más még rosszabb is lehet.

Ne rettegj senkitől a szörny magad is lehetsz.

Bármit bárhol bármikor megtehetsz.

Hisz a jegyed úgy is csak egy útra szól,

és te kiszállhatsz bárhol és bármikor...

Csak álomvilágban tévelyegtél koma

hogyan is lehettél ennyire ostoba.

Kancsal egek ferde tükrein át

azt hívén bölcs vagy; voltál a legostobább...

 

2023.01.05.